Lipcse 2.2

Kerestünk és találtunk kalapboltot is. És ha már ehemalige DDR, akkor olcsóbb kalapok! Az egyik eladó hölgy hamiskás mosollyal a szája szélén megkérdezte, hogy: ugye magyarul beszélünk? A kérdésre pedig, miszerint: Na ezt mégis honnan tetszik tudni?, csak annyit válaszolt, hogy a magyar zene a fülnek! Miután ezt össze-vissza mosolyogva tisztáztuk, már senkit sem zavart a boltban, hogy majd tíz különböző színű darabot próbáltam úgy nagyjából 2-2 percen keresztül példányonként. Hogy akkor most melyiket is válasszam?? Végül közös egyezségre jutottunk és megállapodásunk eredményét minden különösebb fakszni nélkül (mint például a nejlon szatyor) a fejemen segítettem ki a boltból. Na persze (megjegyzem) meglehetősen kedvező ellenérték fejében.

kissé bóvli kirakat...

...kincseket is rejt

a pink darab immár tulajdonom

elmosódott

Miután a kalapvásárlási kötelezettségemnek eleget tettem és a belvárost kellően szemügyre vettük lassan eljött  a visszautazás ideje. Nos ez tényleg viszonylag lassan jött el: néhány órás pályaudvaron várakozás lassította a folyamatot. A Hauptbahnhofon azonban gondoltak a Mango-kedvelő nőkre, ezzel mégiscsak lehetőséget biztosítva a felesleges órácskák kitöltésére. A boutique hatalmas, tágas, gyönyörűen kivitelezett, egykori pályaudvari váróteremben kapott helyet. Nagyon elegáns!!! Az összképet pedig csak tovább javítják az 50%-os leárazást jelző hatalmas vörös táblák! Ki arra jársz, tévedj be! :)

Lipcse 2.1

Nem csak az Uni Leipzig megamodern menzája döbbentett meg kissé az egykori DDR-ben, hanem a felszereltség és az egyes fakultások elhelyezkedése a város területén. A campus alapvetően egybefüggő egységet alkot a centrumban, de a jogi kar történetesen szeparáltan egy plazába szorult. :) A Lidl és Rossmann felirat mellett büszkén virít a "Juristenfakultät" jelzése. Tulajdonképpen boldog joghallgató az, aki Cine Star mozi mellé jár szemináriumra és ücsörög a könyvtárban. Az egyetem kellően kitalálta, hogy csináljon kedvet az egyetem látogatáshoz. :)

Lipcsében az a legjobb, hogy izgalmas keveréke a kelet- és nyugatnémet stílusjegyeknek. A kollégiumok az egykori  betontömbökben találhatók ugyan, de a lakások belső kialakítása kényelmes, szép és rendezett. Csütörtök reggel piac fogad a "tömb" előtt, friss gyümölccsel és otthonkákkal. A kis pékség ablakából (ahol a pénteki reggelit fogyasztjuk) a "tömb" különböző szintjeiről kihajoló, kukkoló nyugdíjasokat látjuk. A már-már futurisztikus egyetemi épületek pedig a DDR maradékok közül bukkannak ki. Kijelzőkön mutatják, hogy éppen milyen előadások zajlanak az épületben és mikor várható a következő. Tökéletesen természetes az is, hogy a fél egy és fél kettő közötti időszakban egyetlen előadás, vagy egyéb tan-jellegű időpocsékolás sem zajlik, mert ez az időintervallum mindenkinek az ebédje élvezetére van fenntartva.

Lipcse megér két misét, ezért Augusztusban beszállok egy Mittfahrergelegenheitba és (jobb esetben) 6 óra alatt ott is vagyok egy újabbra! :)

Lipcse 2.0

Nagyon spontán, nagyon low budget, átlag 7-7 órás utazással, oda-vissza megjártam Lipcsét a napokban. Gyönyörű a belváros és izgalmas az "ehemalige DDR" életérzés, ami áthat, mikor az utcákon sétálsz. A tapasztaltakat (idő híján) részletekben osztom most meg.

Íme az első, ami meghökkentően hatott Zsófira és rám egyaránt. A menza!!! Az Uni Leipzig menzája.

Több emeletes, és szuper tiszta. Kivetítőkön értesül az étkező fiatalság a várható programokról, kínálatról és egyéb fontos közlendőkről. Külön kínálat létezik a vegetáriánusok, az ázsiai konyha-kedvelők, a húsevők, az olasz barátok és az édesszájúak számára. Rengeteg hely van és hatalmas adagokat adnak kedvező áron. Még szerencse, hogy Dia rendelkezik menza kártyával és ki tudtuk próbálni. Mindenesetre szemet gyönyörködtető!!!

Sunday Brunch

Az éjszakát Ausztriában töltöttem Enikőnél, aki hogy úgy mondjam a "hegyen" egy hotelnek is beillő kollégium büszke lakójának mondhatja magát. A passaui szemeszterek legeslegjobbnak számító partyja után megkímélt a másfél órás hazagyaloglás fáradalmaitól és felkínálta fele matracát.

Nos a partyról annyit, hogy a Breugasse kollégiumának pincéjében került megrendezésre, ami egy labirintus és egy katakombarendszer egyvelegének hat, bár valószínűleg hajdanán szimpla borospinceként szolgálhatott. A passaui szórakozóhelyektől megszokott szörnyűséges zsúfoltságot, a középszerű zenei repertoire-t és a bódító alkoholbűzt nem találtam kellően szórakoztatónak.

Jövő szerdán egy másik kollégium másik zsúfolt alagsori termében kerül megrendezésre a "Der Berg ruft!" mottóval ellátott újabb kollégiumparty. Most épp ezeknek van mifelénk szezonja. Nos erről is az hírlik, hogy a szemeszter legjobbja, úgyhogy kellően kíváncsi vagyok. Bár úgy tűnik számomra, hogy a nézetek megoszlása főként a forrásul szolgáló személyek alkoholos befolyásoltságának, illetőleg a lakóhelyeik közelségének függvénye. :) A Schönleitnerweg legalább gyalog is teljesíthető távolságra található a Donau-Schwaben Strassétől, így hát az előző gondolatmenet szerint annak jelentősen jobban kell sikerülnie.

A mai reggel tehát Ausztriában indult és a Bundesrepublik Deutschlandban folytatódott egy kiadós és fenséges reggelivel fél kettőkor. A vasárnap a boltok nyitva tartásának tökéletes hiánya miatt nem a kedvenc napunk errefelé, viszont német földön vagyunk, tehát reggelizni a nap bármely szakában tudunk. A Kowalski teraszán ülve, a napernyő alól bámultunk a zuhogó záporba és közben pezsgős poharunkból szürcsöltük a narancslevet. Műzli, friss gyümölcs joghurttal és hozzá némi teljes kiőrlésű zsemle és méz pont délután kettőkor kellemes reggeli.  Kijelenthetem, hogy a szombat esti partyk legmegfelelőbb koronái Passauban is a vasárnapi kései reggelik! :) Legközelebb azért egy Schnitzelre is benézünk, mert a szomszédos asztalról túl csábosan kacsintgatott felénk, és mert állítólag Kowalskinál különösen finom!

 A Vital Frühstück, amit csakis Kowalskinál költhet el az olykor bruncholni vágyó!!!

A Kowalski honlapján talált kép, a jellegzetes Herr K-ról! :)

A bécsi kalapok

A hétvégémet otthonos környezetben, Ausztriában töltöttem és töltődtem. Azt hiszem a legjobb töltőállomás jutott: családdal, magyaros ízekkel és ezzel a gyönyörű látvánnyal.

Ma tettünk még Bécsben is egy rövid látogatást. Kettős cél vezérelt: rejtegetett (a két tartózkodási helyem között nagyjából fél úton elhelyezkedő) kalaposok fellelése és a Leopold Museum szecessziós ékszerkiállításának megtekintése. Mindkét kitűzött célom sikerrel abszolváltatott. A kiállítás kicsit szegényes, bár Lalique alkotásai kétségtelenül szót érdemelnek. Összességében nem éri meg a két teremben kiállított, Európa jelentősebb ékszerészeinek néhány, kevésbé jól válogatott darabja (teljes áron) a 11 eurot, de nagyon örülök mégis, hogy láthattam, mert így legalább rövid ideig csillapíthattam folyton felébredő, ám mostanság nehézkesebben oltható kultúrszomjam.

A Mariahilfer Strasse teljes hosszán komótos tempóban végigsétálva két jelentősebb kalapost találhat a révedezve bámészkodó/lelkesen keresgélő vagy egyszerűen csak arra járó. Mindkettő pusztán forgalmaz, de szerencsére csupa gyönyörűségeket rejtenek a polcok és kirakatok. Egy fáradt rózsaszín szalma Seeberger féláron? Délután egy óta bánom, hogy otthagytam. :) Sajnálatos módon a Museum Quartier környékén már nem állt módomban körbenézni, pedig szinte biztos vagyok benne, hogy a Burg irányában több boltba is akadhattam volna még. A mai látnivalók viszont ezennel közzé tétetnek!

ooo doch!

Menzán farmert

Ma igen különös szerencse ért. :) Tulajdonképpen nem is ért nagyon váratlanul. Ennek színhelyéül pedig az egyetemi menza szolgált. Az Uni Passau menzája ugyanis híres arról, hogy megéri ott ebédelni.

Nem kifejezetten az ételkínálat miatt, mert az általában elég szegényes. Minden héten egyszer, maximum két alkalommal eszem ott. Akik gyakrabban látogatják különböző elnevezésű ételek igen hasonló ízeiről számolnak be. Egyszóval: egyhangú. Ha az ember lánya éppen nagyon ráér ebédidőben, mert teszem azt nincs kedve órára menni, vagy több órás szünettel bír két Veranstaltung között, akkor akár megrendelhet egy pizzát is. Az már cirka fél óra alatt ropogósra is sül. Ebben a dögmelegben azonban az emberek lányai nem vétenek ilyen és ehhez hasonló hibákat. Főleg salátát esznek, vagy a kínálatban kivétel nélkül mindig szereplő mirelit-jellegű (100%-ig nem győződtem meg róla) húsételt a helyiek által olyannyira kedvelt, egyesek szerint szerény mennyiségű burgonya körettel. :) Tésztafélét minden nap fogyaszthat az arra tévedő, szerényebb főzési képességekkel rendelkező. Természetesen mindig akad némi párolt zöldség és saláta is, bár ezeknek a fogyasztása néminemű média hisztéria miatt megcsappanni látszik. Én dacolok. Ma párolt zöldbabot választottam, tegnap pedig dupla répasalátát. :) Desszert is szerepel a napi kínálatban, de általában valami bizarr színű remegő krém/puding féleséget fed a Nachspeise kifejezés, ezért inkább nem hízunk. :) Tehát a leírtakból immáron tökéletesen látható, hogy a passaui egyetem menzája nem tartozik a kifejezetten ízletes és ínyenc fogásokat felvonultató ebédlőhelyekhez. Persze hangsúlyozandó, hogy egy menza mégiscsak menza marad! Történetesen rendelkezem összehasonlítási alappal: a göttingeni egyetem menzái csupán annyiban különböznek, hogy többesszámban lehet róluk írni, míg Passau esetében csak egyesszám használható. Egyébként az étel ízletes és tápláló, de nem ha minden héten ott étkezik az egyetemi hallgató, akkor kissé megcsömörlik.

Miután elfogyasztottam a rántotthús-barnaszósz-főttkrumpli-pároltzöldbab kombinációjú ebédemet, kifelé tartva az épületből megpillantottam a piros (mosott ruha hordásra kiválóan alkalmas) ONLY feliratú táskákat. Mást nem is kellett tennem, mint megadni néhány adatomat és választhattam egyet a fogason lógó farmerek közül, valamint enyém lett a táska és annak kozmetikumokkal megpakolt beltartalma. :) Tegnap is volt hasonló promóciós tevékenység a menzán, de tegnap sminktermékeket lehetett kapni és pólót... Tegnap persze lemaradtam, de ma... ma sikerült egy farmert megcsípni. :) Azt kell, hogy mondjam: Imádok olyan egyetemre járni, amelyiknek menzáján farmerosztás folyik! :)

Gyakrabban fogok ezentúl a menza környékén sürögni-forogni, mert állandó promóciós tevékenységet folytatnak különböző cégek és szervezetek, és ha éppen nem egy pár jeans, akkor kuponok ütik a passauba szakadt -többek között- magyar lányok markát. Így mehetünk ingyen bulizni, vagy kaphatunk kávésbögrét valamelyik belvárosi üzletben. Passau tudja, hogy csavarja el az egyetem hallgatóinak fejét. Jó a marketing, de tudatos a fogyasztó!!! :) Passau, ich liebe dich viel mehr! :)

ok, nem mondom, nem egy high-fashion darab, de lesz még belőle valami

Motto-party

A szombat esti húszas évek divatjával fémjelzett mottó party már napok óta fejtörést okozott. A teljes ruhatára hiányában mégis hogyan várhatják el az ember lányától, hogy tökéletes mását adja a majd egy teljes századdal korábban  élt emancipálatlan nőtársainak? Hát én megtettem minden tőlem telhetőt... Beszereztem minden stíluskelléket: szipkát, gyöngyöt, fejpántot, és szaténövet. A végeredményt nem méltatom, inkább mutatom. :) A party maga főleg a fél öttől tartó féktelen ivászat jegyében telt a német fiatalság számára. A kikötő megközelítése közben kiegészítővé avanzsáltam, a frissen szerzett német ismerősök pedig szabadon randalíroztak az autósok között, akik nem lepődnek meg a fényes nappal őrültségeket beszélő hózentróglis fiatalemberektől, hiszen jól tudják már, hogy ha nem is mindig Hosenträger-ben és kisestélyiben, de gyakran kelti a káoszt hajón az egyetemi fiatalság. Káosz volt, na de jó szórakozás is!

a mosódó pillanatok egyike