Tükörbe néztem. Ez egy viszonylag mindennapos cselekmény a részemről, csak épp ezúttal másképp tettem. Megpróbáltam magam kívülről szemlélni, szigorúan női szemmel. Arra jutottam, hogy az éveim száma nem növekszik oly kínos mértékben, mint ahogy az abban a szent pillanatban látszik, mikor teljes felszerelésben kilépek az utcára (akár a sarki boltba). Egyszóval idősebbnek látszom, ami megengedhetetlen. Azonnali fiatalodás javallott, ehhez kétség sem fér!
A legutóbbi barátnői meetingen feltettem A kérdést (miszerint: Hogy kell fiatalosan öltözködni?), amire a következő kellemetlen választ kaptam: farmert és pólót kell hordani, mi mást?! Ettől nyugodtabb nem lettem, mert a farmer az ok, de a póló?? Én olyat csak otthon hordok. Inkább ingbarát volnék.
Mindezek után gardróbmustra következett és a rettenetes felismerés: kizárólag garbókkal van tele a komód és számos ing is fellelhető a ruhatárban, emellett ruhák és koktél partyra való társaik tömkelege, míg póló vagy kardigán vagy egy cozy kis kapucnis alig-alig akad. Ráeszméltem, hogy az oly imádott, elegáns darabok mind azt a kész ügyvédnőt tükrözik, akinek sosem készültem. Ennek okán a funkcionális, sportosan elegáns mellett döntöttem, bizonyos darabok viszont teljességgel hiányoznak még a szekrényemből. Ezt az űrt ugyan a családom fiatalabbik nő tagjának ruhatára némileg pótolhatja, de egyrészt nem örökre, másrészt nem szívesen.
A tükröm-tükröm azonban még egy fontos momentumra rádöbbentett, nevezetesen a rúzs mellőzésének elengedhetetlen mivoltára. Én már a függőség jeleit érzékeltem magamon és múlt héten is megleptem magam egy eper színűvel. Arról nem is kívánok már sok szót ejteni, hogy ajándékként is kaptam egy szépséges narancsot nem rég, mert az illetőnek a rúzsról én jutottam eszébe. Ráadásul úgy hírlik ebben a szezonban a meleg, narancsos árnyalatok kerülnek ismét terítékre, én pedig épp most készülök szakítani legjobb barátnőmmel (kéretik nem megsértődni, ez csupán képletes megjegyzés). Ezért most Au revoir rouge, Hello fiatalság!
