hámból kirúgni

Felfedező és -kínosan megkésett- karácsonyi bevásárló túrám kellős közepén jártam, amikor egy, a Városmajor szívében bujkáló boltocskában egymásra bukkantunk. Én nem láttam kezdetben semmit ebben a cipőben, de valószínűleg csak azért, mert először nagyon rossz szögből néztem. Ezt a cipőt ugyanis életemben elsőként a lábamon szerettem meg. Egy ruhát próbáltam esetleges szilveszteri budoárom potenciális gyarapítójaként, és a hossza magas sarkúért kiáltott, így a kedves eladók segítségemre siettek ezzel a darabbal. A ruha nem volt meggyőző, a Sergiorossi annál inkább. Gyönyörű lábakat csinál! Ebben szívesebben rúg ki bárki a hámból, de én egészen biztos. Alig használtan és kínosan olcsón jutottam hozzá és máris az év végi és új év kezdeti (eddigi és elkövetkezendő) kedvezményes beszerzéseim első számú szépségeként tisztelhetem. Az üzlet, amiben összeakadtunk megér még néhány postot. Tervben egy bemutató.

procc

Ivana hónapokkal ezelőtt szkennelte és küldte nekem ezeket a képeket, de valahogy megfeledkeztem róluk, mostanáig! Természetesen londoni alkotó, Philip Treacy munkái. Némelyik kalapnak csak kis jóindulattal nevezhető műalkotás inkább:

sötétkék

Vallomás következik némi felvezetéssel.

Minden nőnek kialakulnak bizonyos vásárlási szokásai az idők és az említett tevékenységben (vásárlás) szerzett, nem csekély gyakorlat során. Most nem a mit-hol-mennyiért (szintén fajsúlyos) kérdéskörre gondolok, hanem azokra a motivációkra, amelyek olykor létfontosságú döntések meghozatalában nagy segítségként szolgálnak. Általában csak annyi hasznuk van, hogy általuk végső elhatározásra jutunk, ám az élet annyiszor bebizonyította már, hogy nem feltétlenül a megfelelőre. Ez persze mindegy (akkor már), hisz valahogy a döntésre kevéssé képeseknek is boldogulniuk kell, ha felmerül a nagy kérdés.... szép, szép... de mivel vegyem fel??? Baam! 

Hadd meséljek most kedves Édesanyámról, akinek erre a kérdésre az időjárás-évszak faktort is figyelembe véve két válasza adódhat: FEKETE GARBÓVAL   avagy  UJJATLAN GARBÓVAL! Schluss! Ha épp meggyőzi magát egy felettébb gyönyörű, ámde 4935. darab gardróbjában való létjogosultságáról, akkor jön a fekete garbó, minden döntés kulcsa. Közkedvelt döntő darab még a FARMER, amihez természetesen akármelyik szín passzol. Ezeknek a daraboknak általában persze pont az a lényege, hogy az áhított N+1. újabb, hasonlított darab a hasonlítóhoz mindig passzol. 

Most pedig következik az én bolti szenvedéseimnek mindenkori megkönnyítője, a SÖTÉTKÉK!  Igen, én tágabb teret engedek, mert egy szín és az ahhoz tartozó összes produktum is belefér. Tegnap történt, hogy körömlakkot vásároltam. Megesik velem az ilyesmi néha, főleg ha önmagam megjutalmazását épp nem rúzzsal intézem. Már éppen készültem levenni egy (szokásos) élénk vöröset a polcról, mondván, hogy az milyen ünnephez illő (ez is egy ocsmány kifogás csak persze), de megakadt szemem egy éppen tökéletes sötétkéken. Egy olyan árnyalaton, amit még nem láttam másokon és nem volt még a birtokomban sem. Levettem a pirosat, igen, a pirosat a polcról és kb. két percbe került, míg visszatettem és gyorsan betöltöttem a jobb kezemben keletkezett űrt a kékkel. Pont ennyi időre volt szükségem, hogy mérlegeljem ruhás szekrényem teljes beltartalmát, és megállapítsam, hogy lesz mihez passzintani kobaltkék körmöket. Néhány táska, nadrág, kardigán megteszi, és ha már unnám, a navy style jegyében bevethetem a pirosakat is! Megszületett a döntés és hazamentünk szerelmetesen én és a Bourjois kékség. Nálam teljes a rajongás, az ő ragaszkodásának mértékét pedig a következő napok bizonyítják majd.

(bow) fascinator

Szuggesztív tekintet, franciás chic és kis piros tok a tökély triásza! 

A cinemagraphon pillant is.

részlet-kérdés

Megvettem néhány hónapja ezt a zsoké fazont, és alig vártam, hogy műlovarnőnek öltözhessek a tél folyamán, eddig azonban nem hordhattam, mert egy csúnyán lefittyenő rémranda plüss masni csúfította az egyébként tökéletes kalapot. Mivel a konfekció nem a minőségi kialakításról szól, nem szolgált akkora meglepetésül, hogy valami kevesebbet gondolkodó, ámde praktikus személy úgy gondolta, hogy az iszonyat masnikat jobb ragasztani, mint varrni, mert ha a rögzítő anyag megadná magát, akkor randa Fehér Folt még mindig díszíti majd Kalapot. Nekem, mint igényes, ámde mindenben szépet meglátni képes vásárlónak, randa Folt nem szolgált akkora gyönyörűségemre, így elhatároztam, hogy egy másik, kissé gusztusosabb, esetleg sikkesebb és télikabáthoz pont illő reprodukciójával dobom fel a zsokét és fedem el Foltot. A kabáthoz tökéletesen passzol és gyorsan beszereztem egy kedves utcai árustól a hozzá való kesztyűt is. A csizma közben felmondta a szolgálatot, így egyenlőre nem rohangászom műlovarnőként Budapest utcáin, 

de ami késik, igazán nem múlik! 

variációk fejdíszre

Rachel Travor Morgan gyönyörű darabjai kifejezetten inspirálóak. Fejdíszekről mit sem tudókat és szkeptikusokat is elvarázsolnak. 

riszájkl-fejdísz

Nem volnék ruhavandál, de ha találok egy olyan darabot fillérekért, amiben egy érdekes részlet megfog, akkor általában nem gondolkodom sokat azon, hogy vigyem-e vagy maradjon, sem akkor ha kicsi sem akkor, ha nagy, mert a részlet önmagában vagy más kontextusban még kiválóan szuperálhat. Ez történt egy, a mosásban nagyon összement felsővel is, aminek a vállrésze most épp ezen a fejdíszen teljesít új szolgálatot.

december 1.

December, kint fogkocogtató hideg. Claudia Schulz édes akcentusa tartja még bennem a lelket.

Köszönetnyilvánítás

Rövid leszek:

Köszönöm szépen Morvay Anna, hogy nem kell többé unalmas sablonként léteznem!

kalapdoboz

napi sajtó

Életemben nem költöttem még napilapra. Az nem az én stílusom. 

November 4. azonban megkívánja, hogy ha csak röviden is

de szakítsak e szokással és mindjárt megvegyem az összes hirtelen fellelhetőt.

Egy kislány 18 év múlva remélhetőleg kíváncsian

lapozza majd végig az akkor már sárga oldalakat, hogy megtudja, 

mi minden történt annak a bizonyos napnak a folyamán, 

melynek délutánján Ő megunta odabent

és úgy döntött meglátja a napvilágot. :)

szegett inger

Már is november van? Esetleg még mindig? Összefolyó napok és éjszakák jellemzik az elmúlt időszakom. Azért a bezártságom ellenére örülök a novembernek. Tetszenek a fények, a színek és anyagok.

egy rövid séta fennmaradó benyomásai

Nem rég nyílt boulangerie-ket nem vagyok hajlandó december végéig kihagyni avagy mellőzni, ezért ma ittam egy gyors espresso-t és megettem ezt a krémes-gyümölcsös-omlós csodát az Á table-ban. Azt hiszem ezentúl ott fogom ünnepelni város-ba-szabadulásom minden egyes napját. 

Így értelmet nyerhet heti két kalóriadélután! 

bemutató

Egy szombattal az elmúlt előtt, fiatal magyar tervezők munkáit néztük meg, mint az elmúlt néhány évben már minden októberben (a Marie Claire jóvoltából). Volt sok régi és új szépség-kreáló és alkotásaik, némi pezsgő és egy kis véleménycsere. A közönség (és én meg Rebeka) így vélekedik. :) Persze néhány fejdísz és kalap is hozzájárult ahhoz, hogy ezennel kinyilvánítsam tetszésem.

a képek is innen származnak

kalap vasárnap

A szeptemberi hőségben másra sem gondolok, mint azokra a klasszikus őszi napokra, amikor minden otthon színűvé válik és őszillat terjeng a levegőben. Szeretem az őszt és azt, hogy még nagyobb kedvvel hord az ember fia és lánya kalapot, hiszen nem fő már alá a fő. :) Egy kedves stylist barátném ezzel a Bara Marianne  kalap sorozattal örvendeztetett meg és elérte, hogy még jobban várjam a vén asszonyok nyarának távozását. :)

A Cloche

Négy fal közé szorít a kötelességek legkellemetlenebbike, de úgy döntöttem mégis szét nézek picit. Kalapot látni és próbálni olyasfajta élmény, amit véletlenül sem tekintek összehasonlíthatónak egy meleg, fülledt szobában ücsörgéssel és ennek közepette végzett internetes kirakatnézegetéssel, de a szépérzéket legalább ápolja. :) Na meg arra a felfedezésre juttat, hogy egész pontosan hetven évvel korábban kellett volna születnem ahhoz, hogy a Clochet mint fiatal nő a legújabb divat szerint a fejembe húzzam. Persze ezt így majd egy évszázaddal később is megtehetem és én meg is teszem, de mégis akkor lehetett az igazi! :)

A kedvenceim ezek a 20-as 30-as éveket idéző mestermunkák! Mindegyik a kívánságkosárban, a gond csupán csak az, hogy potom 400 dollárokért vesztegetik őket itt az éteren keresztül. Na de az érzékek legalább tökéletesen elégedettek!! :)

Gofri-szünet

Mostanság aligha járok kalapszalonok környékén, így gondoltam készítek valami kalap alá valót. Találtam egy gofri receptet és míg elő nem bújt a nap mögül a 35 fok, megsütöttem. Egy kis reggeli-s-kikapcsolás!!

Müncheni kulturlátogatás

Második alkalommal belevetettük magunkat a múzeumok negyedébe és sétálgattunk egyet a Türkenstraßén is. Hosszasabb tanakodás után a Pinakothek Modern részlege mellett döntöttünk. A Kunst és Design állandó kiállításokra jutott időnk, mindkettő elég gazdag és épp kellő mértékben modern. :)

A művészutcán sétálgatván épp hevesen panaszkodtam, hogy a legutóbbi alkalommal nem sikerült megtalálni a kalapost, amiért tulajdonképp mentem. Kissé oldalra nézve az egyik kirakatban kiszúrtam egy kalapot, visszaléptem és ekkor nyomban elém tárult a korábban sehogy sem lelt bolt: NickiMarquardt  kalapbirodalma. Az üzlet valóban átköltözött, de szerencsére nem jutott nagyon messzire, maradt az utcában. Épp csak a túloldalon található, valamivel közelebb az "élethez". :)  A felfedezéstől csak még elégedettebben kortyoltunk el egy cappucinot abban a sarki kávézóban, amit már egy hónappal korábban kiszúrtunk és ahol úgy tűnik szép férfiak legyeskednek. :) Szép kultúrnapunk volt, mert Münchenben olyat is lehet! :)

moment!

A köröm ötletet ugyan ellestem, de a Bodyshopos csillámpor fog még megmenteni néhány helyzetet. :)

A Diwanban jó csak igazán elkortyolni az utolsó baráti kávékat. A kilátás még darustul is csodás és nincs olyan unalmas együtt ücsörgés, amit ne tenne felejthetetlenné. :) Közeleg az idő...

vég-lett

Holnap megkezdem a szobámban uralkodó patikarend felszámolását. Hazaköltöznek a kalapok-cipők-magazinok és a ruháim számottevő része is. A szoba minden valamirevaló zugpótlója. :)

Ember lánya, ki Passau utcáin huzamosan gyalogolsz, tudd, hogy ez világ leginkább cipőgyilkos városa! Azok a sarkak...

A kedvenc Topshop nyári ruhám, ami ittlétem alatt főként a falat volt hivatott díszíteni. Engem csak egyszer...

A "híres" Riverboat party szerkóm és a fal másik dísze, e nyaklánc.

Magazin gyűjtemény.

Szobakép. A pár hónap alatt ennél esztétikusabbra nem sikerült varázsolni. Az adottságai és az idő rövidsége okán ennyit tudtunk kezdeni egymással. Ő kedvesen befogadott én pedig olykor kitakarítottam, de mindig szuper-rendben tartottam. Holnaptól kissé megváltozik a kép...

Kalapos Király

Regensburgban (végre) méltó helyen található a városi kalapos. A dómtérről már lehetetlenség lenne nem észrevenni a "Der Hutmacher" feliratot. A sarkon álló 200 négyzetméteres üzletben külön emeleten lelhet a két nem magára valót: az alsó szinten a férfiak, a felsőn a hölgyek válogathatnak az alkalomhoz illőt. A Hutkönignél még turistacsalogató varró lányok is dolgoznak egy pici asztalkánál, varrógép társaságában, azt a benyomást keltve, hogy hosszú hetek és órák munkája pont ilyen könnyedén alkottatott minden főre. Az üzlet tágas, a választék pedig meglehetősen széles, ennek megfelelően az árak borsosak. A központ és a rengeteg turista miatt egy kis múzeum jelleget is adtak a boltnak: kiállítottál az Alice in Wunderland-ban Johnny Depp főfedőjét, és őt kiáltották ki az év legtöbb kalapot viselő férfiának. 

A városban sétálgatva rábukkantunk még a Stadtflohmarktra is. Valójában egy ízlésesen berendezett, kincseket rejtő Antikvitás üzletnek mondanám, az eddig látott bolhapiacok ismeretében. Az eladó idős úrral beszélgetve kiderült, hogy egy nagyobb kalapkészletre tette szert egy régebbi kalapüzlet felszámolása után és nem csak a harmincas évek fazonjaival rendelkezik, de még egy eredeti próbababa fejet is szerzett a bolt felszámolásakor. Meg is mutatott mindent és sajnos üres kézzel, de esztétikai örömökkel távozunk tova. :)