Délutáni kedvjavító

Rettenetesen borongós és dézsából-öntős-csapadékos időjárás tarthatja csak bent minden ember lányát vasárnap délután a lakás magányában. Kiváló alkalmat szolgáltat egyébként a minősíthetetlen kinti hadiállapot az inspirációk gyűjtésére (tanulásra). A német Vogue augusztusi számába belelapozva bukkantam a következőre. Tetszetős fejdísz gyártást végez egy weimari nőszemély, Die Zwillingsnadeln név mögé bújva. Az állításra alant lásd a bizonyítékot! Sajnálom, hogy két évvel ezelőtti látogatásomkor még nem hajtott a kalap őrület! :) 

Nagyon szépek!

Idegen Louis-val ékeskedő

Nem szép dolog a másét irigyelni, szintén az idegen tollakkal ékeskedni, de egy jól sikerült, hamisítatlan magyar közgazdász-jogász-orvos-építész party után némi mennyei magyar vörös bor és Jutka néni nem kevésbé csodálatos törköly pálinkája után amondó vagyok, dobjuk sutba az ilyen bölcsességeket egy picit és csináljunk mégis egy fotót egy eredeti Louis-val. A tulajdonosnak ezúton is köszönetet szeretnék nyilvánítani, hogy hordozhattam a haza felé vezető, kissé kacskaringós útvonalon e nemes darabot. :)

Louis & én

Un-alom

Nos, Vogue ide vagy oda, ez a szobám legszebb zuga. 

kényszer, szünet

A vizsgaidőszak kínos közelsége arra késztet, hogy a 10 négyzetméterem magányába húzódjak. A hét elején még a kánikula elől bújtam itt el, ma már a hidegfrontot szemlélem belülről. Mindez ahhoz vezet, hogy túl sok izgalmas, vagy akár érdekes nem esik most velem. Azért a német szavak társaságában is eszembe jutnak néha a kalapok, különböző fazonok, színek és alakzatok. Rajzolni nem tudok, de képzelet-tornaként néha firkantok a vadiúj, cseh gyártmányú akvarell ceruzákkal valami kalapszerűt, amit annak idején majd kivitelezek. :)

Jelenlegi imádatom tárgyát már nem csak a kalapok, de a 20as évek stílusa, Csehország és annak kedves lakói,(akiket ismerek mind ebbe a halmazba tartoznak) a szomszédasszonyom, Ivana, Herr Müller a német tanár, a Longchamp Tasche (olthatatlan vágyat érzek egynek a tulajdonjoga iránt... lehetőleg sötétkék, vagy beige színben), a Tschibo tűzpiros patronos kávéfőzője (szintén vágytárgy), egy tűzpiros körömlakk és a színben hozzá passzoló új Zara, masnis derékövem, Coco Chanel életrajzának Karl Lagerfeld által illusztrált kiadása (újabb darab a kívánságkosárban) és nem utolsó sorban a bajor Bretzel képezik (bár ez utóbbit sajnos száműztem az étrendemből a sör kíséretében).

Pesti kalpagok

A helyszín Budapest, XIII. kerület, Hollán Ernő utca. Kánikula tombol Pestnek ezen a részén, s talán Budán is. A fagyizók és kávézók zsúfolásig teltek, az Odeon kong az ürességtől és a szökőkút mellett végighaladva, az arcokba bámulva  csak a forró fáradtság tükröződik vissza a szembe. Ebből bukkan elő egyszer csak egy KALAPOS. A cégér tetszetősen piros. Rácsozott ajtó, azt hinnéd zárva tart. De belépsz és ott állsz a szalonban. Kedves középkorú hölgy válaszolgat hirtelen feltett, ostoba kérdésekre. Hagyja, hogy fényképezz és segítségedre siet, ha épp egy élénkzöld csodát próbálsz megörökíteni a fejed búbján.

-Nem, itthon már nincs szakmunkás képzés.
-Nem, nem nagyon tanít senki sem gyakornokokat.
-Nos térjünk vissza erre, ha már elvégezte az egyetemet.

Lehet, hogy egyszer tényleg kalapos leszek??? :)

München- kalapos katasztrófa

Rövid látogatást tettünk tegnap München városában. Most elsősorban nem a látnivalók hajtottak, hanem a passaui kalaposnő által ajánlott kalapboltok fel-, majd kikutatása. A nap nagyon jól sikerült, de egyik tervezett boltot és annak portékáját sem sikerült főre keríteni. :) Nicki Marquardt jelentem elköltözött a Türkenstrasse 75 szám alól. Jelzés nélkül tette mindezt, úgyhogy csalódottan kullogtunk tovább az Englischer Garten irányában. Túl csalódottak nem voltunk, hiszen a Türkenstrasse önmagában is egyedi, "hogyúgymondjam" alternatív atmoszférája kárpótolt bennünket. Végtelen számú árudája egyedi tervezésű ruháknak, fonalaknak, régi táskáknak és művészeti könyveknek. Kis kávézók szegélyezik két oldalt. A hangulat, vagy talán már életérzés kedvelői kint ültek az utcán és fogyasztották a Künstlerfrühstück-öt: kávét cigarettával. Nos az első kudarc után ellátogattunk a németek által "Legjobb Pizzázó"-ként aposztrofált étkezdébe, ahol valóban  kiváló és vékony a pizzatészta. Az Englischer Garten csak ezután következett, aminek Chinesiser Turmja, illetőleg annak szemre vételezése úgy tűnik szintén későbbre marad. Szándékunk szerint még az eisenblätter-triska üzletét is megkerestük volna, jártunk is a környékén, de későre járt már az idő, így ez is egy (közel)jövőbeli látogatás témájává lesz kénytelen avanzsálni. Zárásként elkortyoltunk egy Aperol Sritzet és siettünk vissza a Hauptbahnhofra. Na de ürömben az öröm: találtam természetesen másik kalapüzletet, ha gyakornokságot nem is tudtam a másik két üzletben kialkudni magamnak. :) Ebben az üzletben szembesültem a ténnyel, hogy  a Borzalino még mindig létező márka és nagyon is drágáért vesztegetik. :) Gyönyörű a bolt, de főleg a beltartalma. Talán a színvonaláról az is árulkodik, hogy a Prada üzlet mellette kapott helyet az utcában. Ezzel és a Zarás leárazásokkal volt teljes a nap, de a társaság is sokat nyomott a latban. Köszönetet mondanék tehát Enikőnek és Vikinek! :)

München nagyon élhető város, ahol Bayerntickettel már 6 euro-ért, röpke 2 óra alatt ott is van az ember lánya, hogy bevásároljon, rövid tiszteletét tegye egy kiállításon vagy épp kalapboltot kutasson és végül találjon! :)

A meglelt kalapüzlet:

Na igen, egy Borsalino és az ára....

Nem kalap, műalkotás!

Személyes kedvenc!

És a Türkenstrasse-életérzés: