2011. december 29., csütörtök

hámból kirúgni









Felfedező és -kínosan megkésett- karácsonyi bevásárló túrám kellős közepén jártam, amikor egy, a Városmajor szívében bujkáló boltocskában egymásra bukkantunk. Én nem láttam kezdetben semmit ebben a cipőben, de valószínűleg csak azért, mert először nagyon rossz szögből néztem. Ezt a cipőt ugyanis életemben elsőként a lábamon szerettem meg. Egy ruhát próbáltam esetleges szilveszteri budoárom potenciális gyarapítójaként, és a hossza magas sarkúért kiáltott, így a kedves eladók segítségemre siettek ezzel a darabbal. A ruha nem volt meggyőző, a Sergiorossi annál inkább. Gyönyörű lábakat csinál! Ebben szívesebben rúg ki bárki a hámból, de én egészen biztos. Alig használtan és kínosan olcsón jutottam hozzá és máris az év végi és új év kezdeti (eddigi és elkövetkezendő) kedvezményes beszerzéseim első számú szépségeként tisztelhetem. Az üzlet, amiben összeakadtunk megér még néhány postot. Tervben egy bemutató.











2011. december 15., csütörtök

procc

Ivana hónapokkal ezelőtt szkennelte és küldte nekem ezeket a képeket, de valahogy megfeledkeztem róluk, mostanáig! Természetesen londoni alkotó, Philip Treacy munkái. Némelyik kalapnak csak kis jóindulattal nevezhető műalkotás inkább:












2011. december 14., szerda

sötétkék








Vallomás következik némi felvezetéssel.


Minden nőnek kialakulnak bizonyos vásárlási szokásai az idők és az említett tevékenységben (vásárlás) szerzett, nem csekély gyakorlat során. Most nem a mit-hol-mennyiért (szintén fajsúlyos) kérdéskörre gondolok, hanem azokra a motivációkra, amelyek olykor létfontosságú döntések meghozatalában nagy segítségként szolgálnak. Általában csak annyi hasznuk van, hogy általuk végső elhatározásra jutunk, ám az élet annyiszor bebizonyította már, hogy nem feltétlenül a megfelelőre. Ez persze mindegy (akkor már), hisz valahogy a döntésre kevéssé képeseknek is boldogulniuk kell, ha felmerül a nagy kérdés.... szép, szép... de mivel vegyem fel??? Baam! 

Hadd meséljek most kedves Édesanyámról, akinek erre a kérdésre az időjárás-évszak faktort is figyelembe véve két válasza adódhat: FEKETE GARBÓVAL   avagy  UJJATLAN GARBÓVAL! Schluss! Ha épp meggyőzi magát egy felettébb gyönyörű, ámde 4935. darab gardróbjában való létjogosultságáról, akkor jön a fekete garbó, minden döntés kulcsa. Közkedvelt döntő darab még a FARMER, amihez természetesen akármelyik szín passzol. Ezeknek a daraboknak általában persze pont az a lényege, hogy az áhított N+1. újabb, hasonlított darab a hasonlítóhoz mindig passzol. 

Most pedig következik az én bolti szenvedéseimnek mindenkori megkönnyítője, a SÖTÉTKÉK!  Igen, én tágabb teret engedek, mert egy szín és az ahhoz tartozó összes produktum is belefér. Tegnap történt, hogy körömlakkot vásároltam. Megesik velem az ilyesmi néha, főleg ha önmagam megjutalmazását épp nem rúzzsal intézem. Már éppen készültem levenni egy (szokásos) élénk vöröset a polcról, mondván, hogy az milyen ünnephez illő (ez is egy ocsmány kifogás csak persze), de megakadt szemem egy éppen tökéletes sötétkéken. Egy olyan árnyalaton, amit még nem láttam másokon és nem volt még a birtokomban sem. Levettem a pirosat, igen, a pirosat a polcról és kb. két percbe került, míg visszatettem és gyorsan betöltöttem a jobb kezemben keletkezett űrt a kékkel. Pont ennyi időre volt szükségem, hogy mérlegeljem ruhás szekrényem teljes beltartalmát, és megállapítsam, hogy lesz mihez passzintani kobaltkék körmöket. Néhány táska, nadrág, kardigán megteszi, és ha már unnám, a navy style jegyében bevethetem a pirosakat is! Megszületett a döntés és hazamentünk szerelmetesen én és a Bourjois kékség. Nálam teljes a rajongás, az ő ragaszkodásának mértékét pedig a következő napok bizonyítják majd.












2011. december 9., péntek

(bow) fascinator




Szuggesztív tekintet, franciás chic és kis piros tok a tökély triásza! 
cinemagraphon pillant is.


részlet-kérdés


Megvettem néhány hónapja ezt a zsoké fazont, és alig vártam, hogy műlovarnőnek öltözhessek a tél folyamán, eddig azonban nem hordhattam, mert egy csúnyán lefittyenő rémranda plüss masni csúfította az egyébként tökéletes kalapot. Mivel a konfekció nem a minőségi kialakításról szól, nem szolgált akkora meglepetésül, hogy valami kevesebbet gondolkodó, ámde praktikus személy úgy gondolta, hogy az iszonyat masnikat jobb ragasztani, mint varrni, mert ha a rögzítő anyag megadná magát, akkor randa Fehér Folt még mindig díszíti majd Kalapot. Nekem, mint igényes, ámde mindenben szépet meglátni képes vásárlónak, randa Folt nem szolgált akkora gyönyörűségemre, így elhatároztam, hogy egy másik, kissé gusztusosabb, esetleg sikkesebb és télikabáthoz pont illő reprodukciójával dobom fel a zsokét és fedem el Foltot. A kabáthoz tökéletesen passzol és gyorsan beszereztem egy kedves utcai árustól a hozzá való kesztyűt is. A csizma közben felmondta a szolgálatot, így egyenlőre nem rohangászom műlovarnőként Budapest utcáin, 
de ami késik, igazán nem múlik! 








2011. december 5., hétfő

variációk fejdíszre

Rachel Travor Morgan gyönyörű darabjai kifejezetten inspirálóak. Fejdíszekről mit sem tudókat és szkeptikusokat is elvarázsolnak. 












2011. december 3., szombat

riszájkl-fejdísz

Nem volnék ruhavandál, de ha találok egy olyan darabot fillérekért, amiben egy érdekes részlet megfog, akkor általában nem gondolkodom sokat azon, hogy vigyem-e vagy maradjon, sem akkor ha kicsi sem akkor, ha nagy, mert a részlet önmagában vagy más kontextusban még kiválóan szuperálhat. Ez történt egy, a mosásban nagyon összement felsővel is, aminek a vállrésze most épp ezen a fejdíszen teljesít új szolgálatot.




2011. december 1., csütörtök

december 1.


December, kint fogkocogtató hideg. Claudia Schulz édes akcentusa tartja még bennem a lelket.