2011. december 14., szerda

sötétkék








Vallomás következik némi felvezetéssel.


Minden nőnek kialakulnak bizonyos vásárlási szokásai az idők és az említett tevékenységben (vásárlás) szerzett, nem csekély gyakorlat során. Most nem a mit-hol-mennyiért (szintén fajsúlyos) kérdéskörre gondolok, hanem azokra a motivációkra, amelyek olykor létfontosságú döntések meghozatalában nagy segítségként szolgálnak. Általában csak annyi hasznuk van, hogy általuk végső elhatározásra jutunk, ám az élet annyiszor bebizonyította már, hogy nem feltétlenül a megfelelőre. Ez persze mindegy (akkor már), hisz valahogy a döntésre kevéssé képeseknek is boldogulniuk kell, ha felmerül a nagy kérdés.... szép, szép... de mivel vegyem fel??? Baam! 

Hadd meséljek most kedves Édesanyámról, akinek erre a kérdésre az időjárás-évszak faktort is figyelembe véve két válasza adódhat: FEKETE GARBÓVAL   avagy  UJJATLAN GARBÓVAL! Schluss! Ha épp meggyőzi magát egy felettébb gyönyörű, ámde 4935. darab gardróbjában való létjogosultságáról, akkor jön a fekete garbó, minden döntés kulcsa. Közkedvelt döntő darab még a FARMER, amihez természetesen akármelyik szín passzol. Ezeknek a daraboknak általában persze pont az a lényege, hogy az áhított N+1. újabb, hasonlított darab a hasonlítóhoz mindig passzol. 

Most pedig következik az én bolti szenvedéseimnek mindenkori megkönnyítője, a SÖTÉTKÉK!  Igen, én tágabb teret engedek, mert egy szín és az ahhoz tartozó összes produktum is belefér. Tegnap történt, hogy körömlakkot vásároltam. Megesik velem az ilyesmi néha, főleg ha önmagam megjutalmazását épp nem rúzzsal intézem. Már éppen készültem levenni egy (szokásos) élénk vöröset a polcról, mondván, hogy az milyen ünnephez illő (ez is egy ocsmány kifogás csak persze), de megakadt szemem egy éppen tökéletes sötétkéken. Egy olyan árnyalaton, amit még nem láttam másokon és nem volt még a birtokomban sem. Levettem a pirosat, igen, a pirosat a polcról és kb. két percbe került, míg visszatettem és gyorsan betöltöttem a jobb kezemben keletkezett űrt a kékkel. Pont ennyi időre volt szükségem, hogy mérlegeljem ruhás szekrényem teljes beltartalmát, és megállapítsam, hogy lesz mihez passzintani kobaltkék körmöket. Néhány táska, nadrág, kardigán megteszi, és ha már unnám, a navy style jegyében bevethetem a pirosakat is! Megszületett a döntés és hazamentünk szerelmetesen én és a Bourjois kékség. Nálam teljes a rajongás, az ő ragaszkodásának mértékét pedig a következő napok bizonyítják majd.