Táska?

A Longchamp Shopper. Igencsak megoszlanak a vélemények, hogy mi is ő valójában? Immár évek óta Nyugattól Keletig minden önmagára adó, közepesen fiatal nő karján ott virít egy. Különböző színekben és méretekben, az illető táskakedvelők ízlésének és pénztárcájuk képletes méretének megfelelően. Nálunk családilag is igazi vitatéma vált belőle, mert a felső vezetés egyszerűen "lebevásárlótáskázta". Ez önmagában persze nem sértés a LCT-ra nézve, hiszen akként is került forgalomba. Amolyan  luxusszatyor bőr fülekkel és igényes kidolgozással. Akkor merül fel az igazán alapvető, már-már hungarikum számba menő kérdés: Megéri? Természetesen nem, ha az ár-érték viszonylatot nézzük (válság téma)! Mi azonban, akik birtokoljuk, már nem is tudnánk meglenni nélküle. Ezt láttam keleten és nyugaton egyaránt: a metrón, az egyetemen, az állatkertben. Nem voltak meg nélküle. Mindenhol megfordult más-más színben és méretben, de ott volt. Itthon pedig úgy tűnik, a legtöbben elég jól megvannak nélküle. Számomra Németországban vált nyilvánvalóvá, hogy olyasféle elegáns ABC-bugyor ez, ami minden jogász lánynak dukál, lehetőleg több példányban is. Akkor határoztam el, hogy ebben a kérdésben az eredeti közeghez húzok és közösséget vállalok a Longchamp Taschés míszekkel. Az elhatározást nem rég tettek is követték és az eredmény mi sem természetesebb: sötétkék! 

messze keleten

Elérkezettnek látom az időt, hogy eláruljam, merre voltam "távol" az elmúlt hetekben. A kép a szingapúri állatkertben készült a pillanat párás hevében. A tűzpiros kis kalap azonnal szemet szúrt, de nem elsősorban a szín élénk jellegének köszönhetően, hanem főként a látott kalapok csekély száma miatt. Megörültem ennek az élénk színfoltnak a sok ausztrál fejen árnyadó szalmakalap után... Az én Seebergerem példásan teljesített!

fejdísz bérbe

Ha Bécs, Burggasse és báli szezon, akkor kiadó és nem csak szemre, de fejrevaló kalapok és fejdíszek a Wellenkindnél!

közelebb

A hétvégét kellemetlen mínuszok közt, de annál kellemesebb társaságban, művelődve töltöttem Bécsben. A vasárnapot általában nehezebben viselem a határ túloldalán, mert örökké bezárt boltok űznek gúnyt a hozzám hasonlóan, előre tervezni képtelenekből. A tökéletes bécsi vasárnap ezért nem is állhat másból, mint egy kései, ebédbe hajlóan kiadós brunchból és múzeum látogatásból. Mindkettő mellé illik egy pipa. A múzeum duplát kap. 

A város szívében, a Neubaugassén bújik meg a MoKador láncolat legújabb üzlete, barátságos, rúzsozott pincérnőkkel és isteni reggelikkel. IPad tetszés szerint a pultnál igényelhető a reggeli újságolvasás elmaradhatatlan rituáléjához. A kialakult pozitív benyomást fokozta, hogy a kiírt árakhoz képest szinte féláron költöttünk el egy kiadós, és nagyon ízletes Vital reggelit. Azóta sem értjük, hogy miért?

a reggeli italadag á la MoKador

A pozitív élmények gyarapítását a Museumsquartier területén, a MuMoK-ban folytattuk, ahol a nem régiben megnyílt Claes Oldenburg kiállítást csodáltuk a szó szoros értelmében. Szerintem Mickey Mouse smafu a rúzshoz és a lágy fürdőszobai berendezésekhez képest. :) A pop art kedvelőinek érdemes május végéig egy rövid kiruccanás alkalmával ide is betérni. A második pipa a Magritte kiállításnak szól, amit már csak  kiterjedt embertömegen át próbálhattunk meg élvezni. Így jár, aki a zárás előtt pár héttel gyors pótlásba fog, de az összetaposott csizmaorrok ellenére is elmondható, hogy gazdag és látnivaló!

Oldenburg is too tired to love.

Az estét a Paolos ciabbatája zárta, amit úgy döntöttem, hamarosan re-kreálok. Ilyen egy tökéletes bécsi vasárnap zárt ajtókon kívül. 

"Távol"