közelebb

A hétvégét kellemetlen mínuszok közt, de annál kellemesebb társaságban, művelődve töltöttem Bécsben. A vasárnapot általában nehezebben viselem a határ túloldalán, mert örökké bezárt boltok űznek gúnyt a hozzám hasonlóan, előre tervezni képtelenekből. A tökéletes bécsi vasárnap ezért nem is állhat másból, mint egy kései, ebédbe hajlóan kiadós brunchból és múzeum látogatásból. Mindkettő mellé illik egy pipa. A múzeum duplát kap. 

A város szívében, a Neubaugassén bújik meg a MoKador láncolat legújabb üzlete, barátságos, rúzsozott pincérnőkkel és isteni reggelikkel. IPad tetszés szerint a pultnál igényelhető a reggeli újságolvasás elmaradhatatlan rituáléjához. A kialakult pozitív benyomást fokozta, hogy a kiírt árakhoz képest szinte féláron költöttünk el egy kiadós, és nagyon ízletes Vital reggelit. Azóta sem értjük, hogy miért?

a reggeli italadag á la MoKador

A pozitív élmények gyarapítását a Museumsquartier területén, a MuMoK-ban folytattuk, ahol a nem régiben megnyílt Claes Oldenburg kiállítást csodáltuk a szó szoros értelmében. Szerintem Mickey Mouse smafu a rúzshoz és a lágy fürdőszobai berendezésekhez képest. :) A pop art kedvelőinek érdemes május végéig egy rövid kiruccanás alkalmával ide is betérni. A második pipa a Magritte kiállításnak szól, amit már csak  kiterjedt embertömegen át próbálhattunk meg élvezni. Így jár, aki a zárás előtt pár héttel gyors pótlásba fog, de az összetaposott csizmaorrok ellenére is elmondható, hogy gazdag és látnivaló!

Oldenburg is too tired to love.

Az estét a Paolos ciabbatája zárta, amit úgy döntöttem, hamarosan re-kreálok. Ilyen egy tökéletes bécsi vasárnap zárt ajtókon kívül.