A Cloche

Négy fal közé szorít a kötelességek legkellemetlenebbike, de úgy döntöttem mégis szét nézek picit. Kalapot látni és próbálni olyasfajta élmény, amit véletlenül sem tekintek összehasonlíthatónak egy meleg, fülledt szobában ücsörgéssel és ennek közepette végzett internetes kirakatnézegetéssel, de a szépérzéket legalább ápolja. :) Na meg arra a felfedezésre juttat, hogy egész pontosan hetven évvel korábban kellett volna születnem ahhoz, hogy a Clochet mint fiatal nő a legújabb divat szerint a fejembe húzzam. Persze ezt így majd egy évszázaddal később is megtehetem és én meg is teszem, de mégis akkor lehetett az igazi! :)

A kedvenceim ezek a 20-as 30-as éveket idéző mestermunkák! Mindegyik a kívánságkosárban, a gond csupán csak az, hogy potom 400 dollárokért vesztegetik őket itt az éteren keresztül. Na de az érzékek legalább tökéletesen elégedettek!! :)

Gofri-szünet

Mostanság aligha járok kalapszalonok környékén, így gondoltam készítek valami kalap alá valót. Találtam egy gofri receptet és míg elő nem bújt a nap mögül a 35 fok, megsütöttem. Egy kis reggeli-s-kikapcsolás!!

Müncheni kulturlátogatás

Második alkalommal belevetettük magunkat a múzeumok negyedébe és sétálgattunk egyet a Türkenstraßén is. Hosszasabb tanakodás után a Pinakothek Modern részlege mellett döntöttünk. A Kunst és Design állandó kiállításokra jutott időnk, mindkettő elég gazdag és épp kellő mértékben modern. :)

A művészutcán sétálgatván épp hevesen panaszkodtam, hogy a legutóbbi alkalommal nem sikerült megtalálni a kalapost, amiért tulajdonképp mentem. Kissé oldalra nézve az egyik kirakatban kiszúrtam egy kalapot, visszaléptem és ekkor nyomban elém tárult a korábban sehogy sem lelt bolt: NickiMarquardt  kalapbirodalma. Az üzlet valóban átköltözött, de szerencsére nem jutott nagyon messzire, maradt az utcában. Épp csak a túloldalon található, valamivel közelebb az "élethez". :)  A felfedezéstől csak még elégedettebben kortyoltunk el egy cappucinot abban a sarki kávézóban, amit már egy hónappal korábban kiszúrtunk és ahol úgy tűnik szép férfiak legyeskednek. :) Szép kultúrnapunk volt, mert Münchenben olyat is lehet! :)

moment!

A köröm ötletet ugyan ellestem, de a Bodyshopos csillámpor fog még megmenteni néhány helyzetet. :)

A Diwanban jó csak igazán elkortyolni az utolsó baráti kávékat. A kilátás még darustul is csodás és nincs olyan unalmas együtt ücsörgés, amit ne tenne felejthetetlenné. :) Közeleg az idő...

vég-lett

Holnap megkezdem a szobámban uralkodó patikarend felszámolását. Hazaköltöznek a kalapok-cipők-magazinok és a ruháim számottevő része is. A szoba minden valamirevaló zugpótlója. :)

Ember lánya, ki Passau utcáin huzamosan gyalogolsz, tudd, hogy ez világ leginkább cipőgyilkos városa! Azok a sarkak...

A kedvenc Topshop nyári ruhám, ami ittlétem alatt főként a falat volt hivatott díszíteni. Engem csak egyszer...

A "híres" Riverboat party szerkóm és a fal másik dísze, e nyaklánc.

Magazin gyűjtemény.

Szobakép. A pár hónap alatt ennél esztétikusabbra nem sikerült varázsolni. Az adottságai és az idő rövidsége okán ennyit tudtunk kezdeni egymással. Ő kedvesen befogadott én pedig olykor kitakarítottam, de mindig szuper-rendben tartottam. Holnaptól kissé megváltozik a kép...

Kalapos Király

Regensburgban (végre) méltó helyen található a városi kalapos. A dómtérről már lehetetlenség lenne nem észrevenni a "Der Hutmacher" feliratot. A sarkon álló 200 négyzetméteres üzletben külön emeleten lelhet a két nem magára valót: az alsó szinten a férfiak, a felsőn a hölgyek válogathatnak az alkalomhoz illőt. A Hutkönignél még turistacsalogató varró lányok is dolgoznak egy pici asztalkánál, varrógép társaságában, azt a benyomást keltve, hogy hosszú hetek és órák munkája pont ilyen könnyedén alkottatott minden főre. Az üzlet tágas, a választék pedig meglehetősen széles, ennek megfelelően az árak borsosak. A központ és a rengeteg turista miatt egy kis múzeum jelleget is adtak a boltnak: kiállítottál az Alice in Wunderland-ban Johnny Depp főfedőjét, és őt kiáltották ki az év legtöbb kalapot viselő férfiának. 

A városban sétálgatva rábukkantunk még a Stadtflohmarktra is. Valójában egy ízlésesen berendezett, kincseket rejtő Antikvitás üzletnek mondanám, az eddig látott bolhapiacok ismeretében. Az eladó idős úrral beszélgetve kiderült, hogy egy nagyobb kalapkészletre tette szert egy régebbi kalapüzlet felszámolása után és nem csak a harmincas évek fazonjaival rendelkezik, de még egy eredeti próbababa fejet is szerzett a bolt felszámolásakor. Meg is mutatott mindent és sajnos üres kézzel, de esztétikai örömökkel távozunk tova. :)

Werkávé, avagy ahol-a-kávé...

.... extra jó, és olcsó....

Tegnap délután öt óra tájt három csinosnak mondható magyar lány által kelt az Inn folyón. Érezték és ízlelték azt a nyilvánvaló különbséget, amely Passau két fertája között oly nyilvánvalóan kimutatható. Nevezetesen: az Inn túl oldalán jobb és ízesebb a fekete. Na és ki gondolta volna, hogy létezik Bajorország elit egyetem városának oly zuga, ahol lehet 2 euro alatt espresso-t inni? Magunk sem, de végül mégis így esett.

A Werk Café mediterrán hangulatú terecskén terpeszkedik el, a szó szoros értelmében. Sárga-fehér csíkos ponyvájú napágyakba süppedve szundíthat a másnapját élő fiatal Innstadt lakó, avagy betelepedhet egy bőr kanapéra egy kis olvasnivaló, Süddeutscher társaságában. Házilag sütött torták nyoma is látható, amiből következik a logikus feltevés: FINOM süti kapható a Werkben. A tesztelés még kissé várat magára, de ami késik sosem múlik. Film nélküli Kino hangulat és mennyei kávé!

Megérné többször vállalkozni az átkelésre a folyón, ha csak egy coffee to go erejéig tesszük is. :)