A vizsgaidőszak kínos közelsége arra késztet, hogy a 10 négyzetméterem magányába húzódjak. A hét elején még a kánikula elől bújtam itt el, ma már a hidegfrontot szemlélem belülről. Mindez ahhoz vezet, hogy túl sok izgalmas, vagy akár érdekes nem esik most velem. Azért a német szavak társaságában is eszembe jutnak néha a kalapok, különböző fazonok, színek és alakzatok. Rajzolni nem tudok, de képzelet-tornaként néha firkantok a vadiúj, cseh gyártmányú akvarell ceruzákkal valami kalapszerűt, amit annak idején majd kivitelezek. :)
Jelenlegi imádatom tárgyát már nem csak a kalapok, de a 20as évek stílusa, Csehország és annak kedves lakói,(akiket ismerek mind ebbe a halmazba tartoznak) a szomszédasszonyom, Ivana, Herr Müller a német tanár, a Longchamp Tasche (olthatatlan vágyat érzek egynek a tulajdonjoga iránt... lehetőleg sötétkék, vagy beige színben), a Tschibo tűzpiros patronos kávéfőzője (szintén vágytárgy), egy tűzpiros körömlakk és a színben hozzá passzoló új Zara, masnis derékövem, Coco Chanel életrajzának Karl Lagerfeld által illusztrált kiadása (újabb darab a kívánságkosárban) és nem utolsó sorban a bajor Bretzel képezik (bár ez utóbbit sajnos száműztem az étrendemből a sör kíséretében).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése