Ahogy már korábban említettem, létezik Budán egy butik, ahol kincsekre lel a szépre érzékeny szem. A Larossi meglehetősen jól megbúvik a Városmajor utca kórházhoz közeli oldalán. A vásárlók emiatt ritkán tévednek be az utcáról, ha jól gondolom, inkább a szájról-szájra vitt hír népszerűsíti. Magam is csak azután tettem tiszteletem, hogy családom másik két nő tagja már súlyos tízezreket hagyott ott, ahonnan üres kézzel távozni szinte lehetetlen. Első látásra egy átlagos butiknak tűnhet a helyiség, és ez a benyomás tulajdonképpen végig velünk marad, hiszen nem a dizájnt adják el, hanem a stílust. Három hölgy fogad kedves mosollyal és kitartó segítőkészséggel. Én az a fajta vásárló vagyok, aki nem kifejezetten szeretem, ha segíteni próbálnak, mikor csak nézelődöm, de ebben a boltban könnyebb így megtalálni a hozzám illőt. A boltvezető, csinos szőke hölgy ugyanis nagyon érti az öltöztetés csínját-bínját. Hosszú időn keresztül Franciaországban élt és hazatérvén igyekszik a magyar nőket végre kissé ráncba szedni. Kedvesen kísérletezik rajtunk, míg meg nem találja a hozzánk leginkább passzoló darabokat. Tapasztalatom szerint igen jól képes ráérezni bizonyos színek és a rajtunk lévő outfit alapján. Van abban valami kiemelkedően különleges érzés, ahogy három hölgy hozza elénk a legkülönfélébb ruhadarabokat, majd próba után határozott véleményt alkotnak. A legjobban azt kedvelem, hogy nem próbálnak meg semmit sem kifejezetten a vásárlóra tukmálni és azt is megmondják nyíltan, ha valami nem illik hozzánk. Néhányszor elhangzott már, hogy ez nem te vagy. Viszont valóban örök darabokkal gazdagodott a ruhatáram: a Sergiorossival éppúgy, mint egy vajszínű finom velúr ruhával és egy sötétkék (persze) egykori katonai egyenruhára hajazó blézerrel. Aki szereti a vintage darabokat, annak éppúgy ajánlott, mint az új ruhák kedvelőinek, mert mindkettőből van választék. A képről annyit el kell mondanom, hogy semmi köze a butikhoz, magam kreálta kis csúnyaság ez, ami csak a nevet hivatott kiemelni, bár egy javított verzióját címkeként el tudnám képzelni. Tényleg megéri olykor benézni, főleg akkor, ha nincs kifejezett elképzelésünk, arról, hogy pontosan mit is szeretnénk, inkább csak arról, hogy valami szépséget.
