Tehát a jel megvolt és valóban jó nekem itt Passauban. :) Jelenleg úgy tűnik, hogy az idő elronthatatlan. Persze nem merem nézegetni az időjárás előrejelzést... de remélhetőleg míg itt vagyok legalább ilyen szép verőfényben úszunk. A kalapok mellett rengeteg benyomás ért. Persze. :)
Elsőként a bürokrácia végeláthatatlanságával kellett itt is szembesülnöm. Az unióban (is) így működnek a dolgok. Úgy tűnik azonban, hogy működnek a dolgok. Be kellett jelentkeznem a polgármesteri hivatalban. Na igen. Hoztam a formám, méghozá nem is egymagamban. :) A kollégiumi szomszédom, aki szintén ösztöndíjas egyetemi hallgató... :) elkísért és ha már ott volt ő is bejelentkezett gyorsan. Azt minek is említsem, hogy nyelvi korlátoltságunk okán kezdetben azt sem tudtuk, hogy hova húzzunk számot, tehát módfelett örültünk mikor végre kitaláltuk mit és hogy kéne. Megvolt a szám.... igen ám, de valahol kellett volna lennie egy berendezésnek, ami ezeket a számokat kijelzi, hogy mi szép sorban elintézhessük, amiért mentünk. Na gép sehol, mi meg gondoltuk kényelembe helyezzük magunkat az irodában (rengeteg ülőhely állt rendelkezésre) és megvárjuk, amíg szólítanak bennünket. A kihúzott számon ugyanis az állt, hogy hívni fognak bennünket. Hát jó tíz perc ücsörgés után egy kedves hölgy végre felvilágosított minket drága bajor akcentussal, hogy ülhetünk ott amíg csak akarunk, de hogy fogalmunk nem igen lesz arról, hogy mikor következünk, az is biztos. Talán fáradjunk át a váróterembe. Nos a folyosó túlsó végén valóban sokkal többen várakoztak már és tíz perc további ücsörgés után végre bejutottam egy másik kedves ügyintézőhöz, akinek úgy tűnt, fogalma nem igen volt arról, hogy az E-betűs ösztöndíj mi fán terem, de megegyeztünk benne, hogy mivel hosszabban tartózkodom náluk, akkor végülis bejelenteném a tartózkodást. :) Huhh. Nagyon röhögtünk Zdenekkel (a cseh szomszédommal) a szerencsétlenségünkön. Otthon is simán csinálok ilyen bénaságokat, de németül hülyének lenni külön élvezet. :)
Másodikként említhetném a bankszámla nyitást. Az nagyon kellemes volt, mert a kapott időpontunkra pontban sikerült megérkeznünk a németek egyik legnagyobb, S-betűs bankjába. A hölgy megkínált kávéval, amit én kissé talán pofátlan módon, de nyomban elfogadtam. Aztán persze átsuhant az agyamon, hogy nem kellett volna, hiszen én nem is szeretem az ő kávéikat.... :) Hosszúkávééé??? Hmmm... schmeckt ja einfach scheiße. :) Na de volt cukor és tejszín, meg talán még tej is, szóval abszolút ihatóvá varázsolta a kedves ügyintéző az addig számomra kevéssé iható kávéjukat. :) Miközben a kávét kortyolgattam mondanom sem kell, hogy olykor az volt az érzésem, hogy most őrülök meg. Voltak kérdések, amiknek néhányszor kénytelenek voltunk nekifutni, hogy biztos legyen, hogy értem, hogy épp melyik fázisában vagyunk a számlanyitásnak, de összességében azt mondhatom: roppant sikeresek voltunk, hiszen mintegy 31 aláírást remekeltem a Sparkasse számára. Remélem egyszer híres leszek és ők még nagyobbra becsülik az ottani teljesítményem... :)
Amit még fontosnak tartok: magyar fiúk-lányok, ha ezt olvassátok, tudjátok: ha húsvétkor Passauban jártok, nagypénteken mindent zárva találtok!!!!! :) Egészen érdekes ez a rendszer, de valójában jobb a mienknél. Ugyanis nagypénteken bezárnak a boltok, nagyszombaton újra kinyitnak, majd vasárnak és hétfőn újra pihennek egy kicsit az ünnep alkalmából. Így több a szünetük és beiktatnak egy plusz bevásárló napot is. :) Tegnap kiderült, hogy a németek bizony a napot is szigorúan éjféltől éjfélig számolják és hát az Ordnung muss sein jegyében ettől eltérni nem lehet. :) Tegnap este ugyanis az egyetemen szerveztek nekünk egy kocsmatúrát. Csoportokra oszlottunk és vetésforgóban három egészen kellemes és sörben mérve is meglehetősen barátságos helyet látogattunk meg. Az egésznek valami táncos történetté kellett volna fajulnia, ez azonban elmaradt, mivel egész péntek ünnepnapnak számít, tehát éjfél után magától értetődik, hogy semmi sincs nyitva. Ki tudja, hogy kitől származott az ötlet, hogy német házimurit csapjunk?! Mindenesetre becsületkasszás megoldással a hűtőt totál kifosztottuk. Kasszává pedig a teafőző volt kénytelen avanzsálni. :) A meglepő számomra az volt, hogy abban a lakásban totál spontán összegyűlt mondjuk 40 kedves és kedvetlen fiatal... és mindenki jól tudta érezi magát a hűtő beltartalmából... Rengeteg sörük volt a fiúknak na... és ebből minket jól tudtak tartani. Nagyon kaját egyik frigóban sem láttam... sör viszont lehetett vagy 50 alle zusammen. :) Fűűű milyen hamisítatlan német bulik lehetnek még itt... :) :)
Összefoglalva: a város annyira gyönyörű, hogy ugyan már otthonról beleszerettem a képek alapján, de ez a szerelem nem lankad, egyre csak nő. Egyelőre persze nem tudom milyen teljes valójában, hiszen a szemeszter még nem kezdődött el, de ha elkezdődik zsúfolt lesz és fiatalodik vagy 20 évet. Akkor azt hiszem, végleg összejövünk. :)
Muss ich es sagen??? Passau... ich liebe Dich! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése