Lipcse 2.2

Kerestünk és találtunk kalapboltot is. És ha már ehemalige DDR, akkor olcsóbb kalapok! Az egyik eladó hölgy hamiskás mosollyal a szája szélén megkérdezte, hogy: ugye magyarul beszélünk? A kérdésre pedig, miszerint: Na ezt mégis honnan tetszik tudni?, csak annyit válaszolt, hogy a magyar zene a fülnek! Miután ezt össze-vissza mosolyogva tisztáztuk, már senkit sem zavart a boltban, hogy majd tíz különböző színű darabot próbáltam úgy nagyjából 2-2 percen keresztül példányonként. Hogy akkor most melyiket is válasszam?? Végül közös egyezségre jutottunk és megállapodásunk eredményét minden különösebb fakszni nélkül (mint például a nejlon szatyor) a fejemen segítettem ki a boltból. Na persze (megjegyzem) meglehetősen kedvező ellenérték fejében.

kissé bóvli kirakat...

...kincseket is rejt

a pink darab immár tulajdonom

elmosódott

Miután a kalapvásárlási kötelezettségemnek eleget tettem és a belvárost kellően szemügyre vettük lassan eljött  a visszautazás ideje. Nos ez tényleg viszonylag lassan jött el: néhány órás pályaudvaron várakozás lassította a folyamatot. A Hauptbahnhofon azonban gondoltak a Mango-kedvelő nőkre, ezzel mégiscsak lehetőséget biztosítva a felesleges órácskák kitöltésére. A boutique hatalmas, tágas, gyönyörűen kivitelezett, egykori pályaudvari váróteremben kapott helyet. Nagyon elegáns!!! Az összképet pedig csak tovább javítják az 50%-os leárazást jelző hatalmas vörös táblák! Ki arra jársz, tévedj be! :)