apróság

Néhány jellegzetességet teszek most közzé, koránt sem törekedve a teljeskörűségre. Az apróságok az idő előrehaladtával úgyis szaporodnak majd.

Akadnak olyan apró jellemzői a városnak, amiket sosem felejtek el, amikről később mindig Passau jut majd eszembe. Ilyen például az az úr, aki igen gyakran ücsörög egy bizonyos tér meghatározott épületének masszív lépcsőfokainak egyikén. Van egy 25x25 cm-es hely, amit magának tart fenn, és bár sosem próbáltam, de biztos vagyok benne, ha megpróbálnám elfoglalni a kövezetnek éppen azt a kis részét, akkor minimum megkergetne a szökőkút körül. Tehát minden alkalommal, amikor arra járok, ott ül. Ott ül és mindig ugyanaz az arckifejezés látható rajta. A távolba réved, mereven. Csak néz valamit, és közben nem lát semmit. Amikor először láttam valaki éppen fényképezte. Rá sem nézett, csak a szokott módon bambult a messzeségbe. Másodszor én is lefényképeztem, de arra sem reagált semmit.  A tér egyébként gyönyörű. Ha bolond lennék és is azt választanám törzshelyemül. A szökőkút egészen olasz kisvárosi hangulatot kelt.

De ha már a bolondoknál tartok, meg kell említenem a ballonkabátos őrültet is, hisz ő is kellően jellegzetes. :) Igazi Obdachsloser. Néha rákiabál a galambokra a bevásárló utcában, máskor csendben kullog magában egy szál pólóban, mert a melegben megszabadul a csini kabátjától. Róla még nem mertem képet készíteni, félek, hogy a galambok helyett én következnék és  a végén még talán meg is harapna. Vagy még rosszabb.

Jellegzetes az a tábla is, ami a Nikolakloster alsó kapujánál található. Valamiért mindig a felső kapunál találkozunk a szervezett programok alkalmával, pedig az Unimann (ezt csak én hívom így, de én most már mindig) mellett szerintem sokkal alkalmasabb lenne a Treffpunkt. Nagy köztünk a szerelem! Passau ich liebe dich doch! :)