Mai Dult

Tegnap este megismerkedtünk a hamisítatlan német szórakozással. A Donau-Schwaben közelében felállították a majális nélkülözhetetlen kellékeit: egy óriáskereket, és minimum három sörsátrat. Ezek a lényegesebbek a mi szemszögünkből, de persze a kalóriadús szennykaják árusai is szép számban kitelepültek a város szélére. A Mai Dult egy tíz napos rendezvény, ami alatt a fél város trachtenben rohangál. Olyannyira, hogy a C&A alsó szintjén egy 20 négyzetméteres szigeten giccsesebbnél giccsesebb darabok közül válogathat az elszánt ünnepelni vágyó. Ritkaronda női ruhákat találtunk és leárazva már 50 euróért lehetett is volna kapni valami gusztustalan hupikék színben. Aki igazán ki akar tenni magáért vehet bizsu havasigyopár nyakláncot is, ami stílusában remekül passzol. :) A fiúk Lederhoséban mászkálnak az utcán...  hozzá egytől egyig piros vagy kék kockás ingben. Ha valaha beöltöznék egészen biztosan a férfi részlegen keresgélnék. Ők nagyon sikkesen néznek ki. :)

Meglepő, hogy nem csak a diákok veszik ilyen komolyan a Dultot, de mikor a Sparkasséban jártam a banki alkalmazottak is mind népviseletben szaladgáltak a pultok között fel s alá. :) A hölgy (talán nem helytálló így neveznem azt a lányt, aki nálam még esetleg fiatalabb is, de legfeljebb 2 évvel idősebb) akivel a bankszámlaszerződésem kötöttem majdnem a nyakamba ugrott, amikor meglátott és boldogan segített beüzemelni a TAN-Gerätet. Ez egy igen hosszú, kissé kellemetlen, de végül happy enddel végződő történet, amit a későbbiek során még esetlegesen megosztok a kedves olvasóval. :) Tehát a Mai Dult valódi ünnep... a sörivás hamisítatlan passaui ünnepe.

Na de vissza a sátrakhoz. Talán mondanom sem kell, hogy szerda este a bajorok elözönlik az olyan helyeket, ahol literes sörnél kisebbet nem is mérnek a szomjazók számára. A Dulton pedig a pohár sör fogalmát hírből sem ismerik. A rendes korsót szorongatókat minimum megvető pillantások kísérik, hiszen a Dulton a Maß az alapméret és az alá nem illik adni. Mi Terezával fél tíz tájban érkeztünk mégpedig arra a látványra, hogy kedves barátaink a sörpadokon állva ordítják, hogy ziki-zaki-ziki-zaki- hejhejjhejjj! A hatalmas Maßnyi kriglik belepték az asztalokat, mi pedig először leülni sem nagyon bírtunk. Hát végül ketten egy literre mi is beruháztunk... korsóval mégsem mertünk kérni, tartva attól, hogy ki sem szolgálnak. :) Volt ott zenekar ami a Time of my life-szerű (mondjuk úgy) klasszikusoktól kezdve Barbra Streisanden át Die ärztéig mindent játszott. Természetesen a bajor mulatós sem maradhatott ki a repertoire-ból. :) 11 óra tájban tüzijáték szakította meg a zene-ordítás-sör triót, de mindössze negyed óráig, majd utána folytatódott minden ugyanúgy.Éjfélkor bontották a sátrunkat, amire az egyetlen magyarázat a sör hiánya lehetett.

Kellően bajor esténk volt, na.

 A tűzijáték alatt nincs is jobb, mint egy csoportképen megörökíteni az alkoholos befolyásoltság szintjét, amihez az itt látható, valamint az ehhez igen hasonló Maßok nagyban hozzájárultak. A képen pózoló személyek közül a nőneműek csupán egy felet fogyasztottak. :) ...

 Erre az alábbi kép szolgáltat bizonyítékot.

 Sörpad és a kép jobb felső sarkán még egy trachten is felismerhető. :) A képen Móni és Józsi produkál szintejózan mosolyt a Photoaparat számára, miközben én a Maß súlyával küzdve szinte kitakarom J. fél fejét. :)